Publisher's Synopsis
2074-ben kifejlesztenek egy mikrochipet, amely kizárólag szerves anyagot tartalmaz. Ezáltal kompatibilisebb az emberi szervezettel, mint bármilyen szintetikus implantátum. Ezzel a technológiával három évvel késobb már komplett emberi szerveket képesek létrehozni. Nem kell többé donorra várni a transzplantációnál. A szerveket egyszeruen legyártják, akár a gépalkatrészeket. 2100-ban megalkotják az elso szerves anyagokból álló androidot, azaz embernek látszó robotot. Mivel a lény minden alkatrésze szerves és élo, így valójában nem is minosül gépnek. Ez egy új faj, új törvények vonatkoznak rájuk. Az élo robotokat eloször veszélyes munkákra, életmentésre használják, mivel ugyanarra képesek, mint az ember, ám életük "mégsem ér annyit". Egyre nagyobb számban gyártják az olcsó, feláldozható munkaerot, egészen addig, amíg számuk már elér egy veszélyes szintet. Mire az emberiség észbe kap, háború tör ki. A robotok fellázadnak teremtoik ellen. Az elso robotháborút az emberiség nyeri. Ám egyvalamivel nem számoltak: A robotoknak nincs szükségük húsz évre ahhoz, hogy csecsemobol felnotté fejlodjenek. Néhány nap alatt újragyártják magukat, és pótolják veszteségeiket. Ekkor tör ki a második robotháború. Ezt már a gépek nyerik. Az emberiség kipusztul. A legendák szerint legalábbis. 2500-ban senki sem biztos benne többé, hogy pontosan mi is történt négyszáz évvel azelott. A több milliárd ember és robot harcának és megsemmisülésének senki sem ismeri a pontos eredményét. A Föld lakossága elvileg robotokból áll. Azonban mivel nincs muszer, ami képes lenne kimutatni bármilyen különbséget is a robot és az ember között, így senki sem tudja egymásról, hogy micsoda. Sot, még önmagukról sem. A robottársadalom paranoiásan keresi az emberiség utolsó túléloit, és nyomoz önmaga után. Többé senki sem biztos semmiben. Egyetlen dologra emlékeznek csak az emberekkel kapcsolatban: arra, hogy mind orültek voltak. Vagy lehet, hogy inkább a robotok azok?
